Csak úgy...

Hello! 

Kellene már egy bejegyzés, de nincs hozzá kedvem, szóval csak idepiszkítok.^^' Miről beszéljek? Mit tudom én, legyen suli!

Kezdem nagyon unni ezt a tanévet. Legyen már nyári szünet! >.< Az egész hét olyan mértékben unalmas volt, hogy arra szavak nincsenek. Illusztrálom.

Hétfő: Öm... Mi is volt...? LOL Kajakra nem emlékszem, hogy voltam iskolában aznap. X'D

Kedd: Órarend változtatás. Megint. 

Szerda: Két angol egymás után.

Csütörtök: Már másfél hónapja halasztgatom a kötelező rajzot, és még fel sem tűnt a tanárnak. :D

Péntek: Megtudtam, hogy mégis meg kell írnom az Oliver Twist-dogát. Reakcióm:

Barátság?

Mostanában sokat gondolkozom azon, vajon létezik-e barátság. Mármint igazi... Feltétlen szeretettel. Vajon miért ilyen fontos ez az embereknek? Miért van szükségünk másokra? Miért van az, hogy aki mániákusan isteníti a barátait, az legbelül mégsem szereti őket annyira, mint egy olyan valaki, aki csak haverként emlegeti őket és nem zeng róluk ódákat? Valahogy úgy érzem, hogy ilyenkor üt ki legjobban, mennyire felszínesek is vagyunk. 
Mindenesetre sosem értettem az olyanokat, akik kineveznek maguknak legjobb barátokat, aztán meg egy apró összeröffenés után mindennek elmondják egymást. Miért okoz az boldogságot, hogy pletykákat híresztelsz valakiről? Hogy lek**vázol valakit, akivel egy hete még közösen pózoltál a tükörből készült képeiden? Ha összeveszek egy barátommal, akármennyire is megutáltam, utána nem mondok róla ilyeneket. Ezt a fokú gerinctelenséget nem viselné el a lelkiismeretem. Elkeserítenek az ilyenek, de sajnos azt, aki ilyen személyiséggel született, nem lehet megváltoztatni.
Na, nem is osztom itt tovább az észt. Főleg nem ilyen semmilyen, gáz témával. A lényeg, hogy inkább nincs legjobb barátom, inkább nevezem havernek azokat, akiket kedvelek, de ha összeveszek velük, akkor is emberként fogok velük bánni.