No.6: 1. fejezet, 4. rész

1. fejezet, 4. rész
Először elővettem az elsősegély csomagot és próbáltam kitapogatni a pulzusát. Szétvágtam az ingét és kitisztítottam a sebet.

“Ez…”

Nem tudtam mit tenni, csak bámultam. Még sosem láttam ilyet azelőtt. Egy lyuk tátongott a vállán.

“Lőtt seb?”

“Ja.”- erősítette meg.- “Egy golyó sebzett meg. Milyen szakkifejezés van erre?”

“Nem tudom. Nem vagyok specialista. Még tanulok.”

“A speciális tagozaton?”

“Jövő hónapban kezdek.”

“Heh, az király. Biztos óriási az IQ-d.”

Viccelődő hanglejtése volt. Felnéztem és találkozott a tekintetünk.

“Te most viccet űzöl belőlem?”

“Viccet űzni belőled? Miért űznék viccet egy emberből, aki éppen ellátja a sebemet? Nem lenne túl szerencsés! Szóval, mi a szakirányod?”

Megmondtam neki, hogy ökológia. Csak nemrég döntöttem el, hogy beiratkozom a speciális tagozatra. Ökológia. Nem készültem fel rá, hogy egyszer majd el kell látnom egy lőtt sebet. Ez az első alkalom. Eléggé izgalmas. Öm… Szóval mit is kéne először csinálnom? Fertőtleníteni, elállítani a vérzést… Igen, először el kell állítanom a vérzést!

“Mit akarsz azzal csinálni?”

Rám nézett és látta, ahogy egy steril fecskendőt tartok a kezemben és nagyot nyelt.

“Helyi érzéstelenítő. Jól van, beadom.”

“Várj egy percet! Minek kell érzéstelenítő?”

“Öltések.”

Persze, most visszagondolva beszélek az esetről, de azt hiszem, akkor úgy mosolyogtam, mintha szórakoztatna a félelme.

“Öltések! Ilyen primitív módszert fogsz alkalmazni?”

“Ez nem egy csúcs kórház. Azonfelül, a lőtt seb már önmagában is primitív.”

A város bűnözési értéke mindig is megközelítette a nullát. A közrendet szigorúan fent tartják, így nem sok lakosnak van lőfegyvere. Az egyetlen kivétel, ha vadászatra kell. Csak évente kétszer szüntetik meg a vadászati tilalmat. Ilyenkor az emberek felmennek a hegyekbe, régi puskákkal a kezükben. Anya nem szereti azokat az embereket. És nem ő az egyetlen. Egy felmérés kimutatta, hogy a lakosság 70%-ának nem tetszik ez az ötlet.

Megölni állatokat, amik nem tettek semmi rosszat, borzalmas dolog. Kegyetlenség. Rémes…
De… Még sosem vérzett előttem egy róka vagy szarvas se, bezzeg egy ember!

“Nem hiszem el!”- suttogtam.

“Mit nem hiszel el?”

“Azt, hogy hogyan képes egy ember meglőni egy másikat… Ne mondd, hogy egy vadász lőtt meg téged véletlenül!”

No.6: 1. fejezet, 3. rész

1. fejezet, 3. rész

Törd szét!
Pusztítsd el!
Mit pusztítsak el?
Mindent!
Mindent?

Csengő zajt hallottam. Egy figyelmeztető hang volt, ami azt jelezte, hogy a szoba "belső egyensúlya" veszélyben van.
Ha nem csináltam volna semmit, az ablak magától becsukódik és bezárul. A páratartalom és a hőmérséklet kiegyenlítődött volna, én és a vizes rész megszáradtunk volna. Megtöröltem a vizes arcomat a függönybe és az ajtóhoz sétáltam, hogy kikapcsoljam a figyelmeztetést.

Azon tűnődtem… Vajon mi történt volna, ha elfogadom a parancsot? Ha becsuktam volna az ablakot és a száradó szobában maradtam volna? Máshogy alakult volna az életem.
Nem bántam meg, egy kicsit sem. Csak furcsa. Furcsa, hogy a dolog, ami megváltoztatta az életem ebben a szigorúan irányított világban, pont az ablak volt, amit a tájfun idején, 2013 szeptemberében, nyitva hagytam.

Nem hiszek Istenben, de igazzá vált a mondás: „Isten keze van a dologban”.

Kinyomtam a kapcsolót. A zaj megszűnt. Most már csendes volt a szoba.

Hmph.

Egy gyenge kacajt hallottam a hátam mögül. Ösztönösen hátranéztem és felszisszentem.

Egy bőrig ázott fiú állt ott. Igazából akkor még nem tudtam, hogy fiú. Vállig érő haja volt, ami eltakarta aprócska arcát. A karjai és a nyaka, ami kilógott a rövid ujjú inge alól, vékony volt. Meg nem tudtam volna mondani, hogy férfi-e vagy nő, idős-e vagy fiatal. Leginkább a vöröslő bal vállára összpontosítottam, semmi másra nem tudtam gondolni.

Ez a vér színe. Ez volt az első alkalom, hogy vérzést láttam így élőben. Önkénytelenül felé nyúltam. Mielőtt még elérhettem volna, a betolakodó eltűnt. Akkor egy csattanást éreztem. Egy nagy erő hozzászorított a falhoz. Hideg és rémisztő érzés szorongatta a torkom. Öt jeges ujj ölelte körbe.

“Ne mozdulj!” - szólt.

Alacsonyabb volt nálam. A szemébe néztem, ahogy megragadta a torkom. A szemei sötétszürkék voltak. Még sosem láttam ilyen szemszínt.

Az ujjai belemélyedtek a torkomba. Sosem gondoltam volna, hogy ő ilyen erős. Az egész testem ledermedt. Tudta, mit csinál.

“Értem.” -mondtam vakmerő hangon.- "Tudod, mit csinálsz."

Többet nem villantak hamuszürke szemei. Azok a rendületlen szemek nyugodtak voltak, akárcsak a lágyan hullámzó óceán. Nem éreztem fenyegetést vagy félelmet, sem gyilkossági szándékot benne. Teljesen ellepett az izgalom.

“Ellátom a sérülésedet.”- mondtam, miközben megnyaltam kiszáradt ajkaimat.

“Megsebesültél. Ellátom a sebedet.”

A betolakodó szemében tükröződve láttam magam. Éreztem, hogy nehezen lélegzik. Lehorgasztottam a tekintetem, majd lassan ismételni kezdtem ugyanazokat a szavakat.

“Ellátom a sebedet. El kell állítani a vérzést. E-l-l-á-t-o-m a sebet, oké?”

A szorítás enyhült egy kicsit.

“Shion.”

Anya hangja hallatszott az intercomból.

“Ugye nyitva van az ablakod?”

Megpróbáltam mély lélegzetet venni. Rendben lesz. Menni fog. Sikerül úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

“Az ablak? I-Igen, nyitva.”

“Nem kellene kinyitnod, meg fogsz fázni.”

“Oké.”

Anya hirtelen elkezdett nevetni.

“Hiába lettél 12, még mindig egy gyerek vagy.”

“Mondtam, hogy oké. Jaj, Anya…”

“Mi az?”

“Egy beszámolón dolgozom, szóval kérlek, ne zavarj egy ideig!”

“Beszámoló? De csak most jelentkeztél a speciális tagozatra!”

“Hogy? …Nos, sok tanulnivaló van…”

“Rendben, de ne dolgozz túl keményen! Vacsorára gyere le, kérlek!”

Levette jéghideg ujjait a torkomról. Kiszabadultam. Kinyújtottam a kezem és hagytam, hogy a környezetvédelmi szabályozórendszer tegye a dolgát. De kikapcsolva hagytam az idegentest-érzékelő rendszert. Ha nem így tettem volna, a betolakodó testét idegennek vélte volna a program és megszólalt volna a riasztó. A Hatos Zóna hivatalos lakosaitól nem kapcsolna be az idegentest-érzékelő rendszer, de nem hiszem, hogy ez az ázott behatoló hivatalos lakos lenne.

Becsuktam az ablakot és a meleg levegő kezdte elönteni a szobát. A szürke szemű betolakodó leült, az ágyamba kapaszkodva, mintha el akarna ájulni. Hosszan és mélyen lélegzett. Borzalmasan kimerültnek látszott.

No.6: 1. fejezet, 2. rész

1. fejezet, 2. rész

2013. szeptember 7-én volt a 12. születésnapom.

Azon a napon egy trópusi ciklon, más néven egy tájfun alakult ki az északi Csendes-óceán délnyugati részén, és megerősödve ért földet a városban, ahol laktam, a Hatos Zónában. Ez volt a legnagyszerűbb ajándék, amit valaha kaptam. 

--Nagyon izgatott vagyok. Már elmúlt 4 óra, de még mindig borús. A fák elhajoltak az udvaron és a leveleik lehullottak. A suhogás hangja olyan csodálatos. Ez teljesen más, mint az a halott csend, ami ebben a lakóövben megszokott.

Anya a virágos fákat szereti a legjobban, szóval sok virágzó szilvafát ültetett. Kaméliákkal és japán juharfákkal van tele az udvar. Kert helyett egy kisebb ligetnyi fánk van, így jó nagy zaj volt. Mindegyik fa más hangon sóhajt. A levelek és a gallyak a fűre csapódnak, mielőtt újra elfújná őket a szél. Egyenesen a szél maga koppan.

Valami borzalmasan csábított rá, hogy kinyissam az ablakot. Természetes szélroham nem tudta volna betörni az ütésálló üveget. Ebben a környezetvédelmi rendszerrel ellátott szobában állandó a hőmérséklet és a páratartalom. Mindig minden egyhangú. Ezért akartam kinyitni az ablakot. Ki akartam nyitni és üdvözölni ezt a szelet, ami teljesen szokatlan a helyi atmoszférában.

“Shion.”

Anyu hívott az intercomon.

“Ne nyisd ki az ablakot, jó?”

“Oké.”

“Rendben, jól van… Halottad? A Nyugati Blokk alföldi része víz alatt van. Ez szörnyű!”

Anya hangja nem tűnt túl gondterheltnek.

A Hatos Zóna Északi, Déli, Keleti és Nyugati Blokkra oszlik. A Nyugati és a Keleti Blokk nagy része farmokból és legelőkből áll. Ők biztosítják a termények 60 %-át és az állatállomány 50%-át a Hatos Zóna lakóinak. Az Északi Blokk hegyekkel és széles levelű fákkal tarkított. A terület teljes mértékben a Központi Irányító Bizottság irányítása alatt van.

Nem léphetünk be más területekre, csakis a Bizottság engedélyével. Nem mintha valaki be akarná tenni a lábát egy gondozatlan, vad erdőbe.

A város központja hatalmas, erdős parkkal van körülvéve. Minden évszakban élvezheted a természetet, több száz állattal és bogárral találkozhatsz. Ez pont elég a városlakóknak. De én nem nagyon szeretem. Mindig is utáltam, hogy a park közepén állnak a város központjának tornyai. Ez egy boltozatos épület, öt emelettel a föld alatt és tízzel felette. Ez egy elég magas hely ahhoz képest, hogy a Hatos Zónában nincsenek felhőkarcolók. Igazából nem is torony. Inkább csak az utánzata. Van, aki “Hold Csepp”-nek hívja, mert fehér és kerekített formája van, engem viszont egy hólyagra emlékeztet. Ez egy hólyag a város közepében. A városi kórház és a közügyekkel foglalkozó irodák e körül sorakoznak. Üvegcsőként kapcsolódnak össze. És mindezt egy zöld erdő veszi körül. Ez az erdő a csendes és megnyugtató parkban folytatódik. Az állat- és növényvilág folyamatosan ellenőrizve van. Mindent tudnak: a növények virágzásának idejétől és helyétől kezdve az állatok lakhelyéig. A lakók a város kiszolgáló szolgálatán keresztül megtalálhatják a legjobb helyeket, ahol nézelődhetnek. De csakis azt, ami szelíd és nyugodt. 

Ez ma más. Egészen vad és heves. A tájfun után van.

Kinyitottam az ablakot. A szél befújta az esőt. Ez volt az első alkalom, hogy hallhattam a szél zúgó hangját. Már majdnem olyan volt, mint a földrengés. Mindkét kezemet az arcomhoz emeltem és kiáltani próbáltam. A hangomat elnyelte a szél hangja, egy lélek sem halhatta. Hangtalan kiáltás volt ez. Esőcseppek potyogtak a torkomba. Még ha tudtam is, hogy gyerekesen viselkedek, nem bírtam megállni. A csöpögő eső erősebben kezdett verni. Azon elmélkedtem, milyen nagyszerű is lenne levenni minden ruhámat és kiugrani az esőbe. Elképzeltem magamat, ahogy meztelenül rohanok a viharban. Teljesen őrültnek nézhettem ki, de a kísértés ellenállhatatlan volt. Megint kinyitottam a számat és nagyot nyeltem az esőből. Próbáltam elnyomni ezt a furcsa késztetést. Megijesztett az, ami bennem van. Hars és erőszakos érzelmek öntöttek el újra és újra.

Első posztom. Jaj, de jó...

Mivel már hetek óta szerző vagyok és még mindig nem írtam semmit, úgy gondoltam, most már igazán kéne egy bejegyzés. Megmutatom Gabi No.6 regény fordítását. Szerintem egész jól sikerült ahhoz képest, hogy még az alapfokú nyelvvizsgája sincs meg. Nem sok lány áll neki animék alapjául szolgáló regényeket fordítani, mindenki csak mangázik meg animét feliratoz. Néhány oldallal kezdem, mert egyrészt még nincs kész az első fejezet, másrészt nem lenne túl esztétikus belegyömöszölni mindent egy bejegyzésbe.

(Gaby's note: A japánok rohadt furán fogalmaznak. Az író egyik pillanatban még múlt időben, a másikban meg jelen időben beszél. Egyszer E/3-ban, egyszer meg E/1-ben. Pont ezért nem tudtam normálisabban megoldani a bekezdéseket. Úgy hagytam, ahogy az angol lány formázta. Látom, Dave dőlt és sima betűkkel különítette el a dolgokat. Így remélem érthető lesz. Ja, és amíg csak gondolatok lesznek, nem használok idézőjelet, így meg lehet különböztetni, hogy mikor szólalnak meg ténylegesen a szereplők. Nezumi-t pedig SZÁNDÉKOSAN fordítom egérnek a mű elején, hogy könnyebben elérjem a "menekülő állat" hatást. )

1. fejezet

Az egér bemászott a lyukba

Halkan lélegzett, az odú feketéjébe burkolózva. Érezte a talaj nyirkos szagát. Folytatta útját, lassan és óvatosan. A lyuk szűk volt. Még egy egér is alig tudta rajta átpréselni magát. Minden nagyon sötét. Sehol egy falatka fény. De ő nyugodt volt. Szerette a sötét és szűk helyeket. Itt nem kaphatták el a rá vadászó nagyobb lények. Ez a csend és nyugalom egy rövidke pillanata. A vállán lévő seb sajgott, de ez őt nem igazán zavarta. Az igazi probléma nem a fájdalom, hanem a vérveszteség volt. A seb nem volt vészes: csak egy kisebb lyuk a vállán. Már rég meg kellett volna alvadnia a vérnek. De… A seb... Még mindig nyálkás és meleg volt, és továbbra is vérzett.
–-Biztos alvadásgátlót tettek a lövedékbe.

Az egér ráharapott az ajkára.

Bárcsak lenne valamim a vérzés ellen. Nem kell semmi komoly, csak egy kis trombin vagy alumínium szulfát, bármelyik megfelelne. Legalább lenne tiszta vizem, hogy megmoshassam a sebet.

A lábai meginogtak. Szédült és homályosan látott.

––Nem lesz ez így jó.

Sokkos állapotba fogok kerülni. Most nagy bajban vagyok. Nem fogok tudni mozogni.

––Az jó.

Egy hangot hallott a fejében.

Talán jobb, ha nem mozdulsz ebben a dohos sötétségben. Álomba zuhansz, és békésen halsz meg. Várhatóan nem szenvedsz majd sokat. Fogadok, hogy csak fázol majd. Nem, az túl egyszerű lenne. A vérnyomásod csökken, a légzésed lassul, a tested elzsibbad… persze, hogy szenvedni fogsz.

––Álmos vagyok.

Álmos vagy. Fázol. Fájdalmaid vannak. Nem tudsz mozogni. Már csak egy keveset kell szenvedned. Gyerünk, hagyj fel ezzel az értelmetlen küzdelemmel és törődj bele! Ha itt elkapnak az emberek, senki sem fog megmenteni téged. Senki sem fog megvédeni. Szóval add csak fel! Aludj el! Add fel végre!

Nagy nehezen lábra állt és a falnak támaszkodott. Torz vigyor ült ki az arcára.

A teste szólt hozzá ezen a hangon. Ő akarta, hogy feladja. Fájdalom!

––Egy óra. Nem, 30 perc?

Csak 30 percig bírok mozogni ebben az állapotban. Ez alatt az idő alatt meg kell állítanom a vérzést, és keresnem kell egy helyet, ahol lepihenhetek. Csak ennyi kell hozzá, hogy túléljem.

A levegő felbolydult. A sötétség, ami előtte volt, világosodott egy aprócskát. Nehéz léptekkel haladt. Kikerülve a sötétből, szűk csatorna vezetett egy nagy, fehér beton falakkal körülvett hely felé. Az egér tudta, hogy ez egy kanális része volt, amit a 20. század végéig használtak.

A Hatos Zóna felszíni részeivel összehasonlítva, az elhagyatott földalatti berendezések elég szürkék voltak. Az előző századból megmaradt, érintetlen felszerelések szanaszét hevertek a föld alatt. Megfelelő környezet egy egér számára. Lehunyta a szemét és újra megnyitotta a Hatos Zóna térképét a számítógépen, amit bezárt.

Ez a kanális, a K0210, szállítási útvonal volt. A felső osztálybeliek lakóövénél, Chronosnál ér véget. Persze, sok helyen be lehet omolva.

Ha életben akarsz maradni, tovább kell menned. Az egér most nem engedheti meg magának, hogy megremegjen.

A levegő megváltozott. Nem olyan állott és dohos, mint azelőtt, hanem friss, nedves. Bizonyára szakadt az eső a felszínen. Ez a hely valahol biztosan kapcsolódik a fenti világhoz.

Az egér beleszagolt a levegőbe.

TO BE CONTINUED...

Az utolsó epizód

Mint már mondtam, megnéztem a No.6 tegnap kijött, befejező részét. Nagyon szép volt. Bár már a rész elején tudtam, hogy mi lesz a vége, mégis érdekelt. 

Az anime és a manga egy regény adaptációja, amit Atsuko Asano írt. Ebbe mégcsak beleolvastam, de a manga meglévő fejezeteit már kivégeztem. Nem sokban tér el az animétől. Az animéhez még azt tenném hozzá, hogy az opening elég borzalmasra sikeredett. Ez a tipikus, eltorzított/elbabásított japcsi csaj hang az idegeimre megy. Köze nincs az anime hangulatához. Pedig ugyanettől az előadótól van az UN-GO endingje is, ami szerintem nagyon eltalált lett. Az ending már sokkal jobb. Mélyebb, kissé kisfiús hangú hölgy énekli és romantikus hangulatot kelt. Egyébként pont úgy hangzik, mint egy Bleach ending. (Edit: Kiderítettem, hogy Aimer fogja a Bleach 29. endingjét énekelni.) 

Na, most írok egy rohadt hosszú ismertetőt, mert ahhoz van kedvem! XD 

FIGYELEM! SPOILER!

Történetünk egy nagy háború (feltehetőleg a III. világháború) után játszódik. Minden elpusztult, csak néhány város maradt épen. Ezek egyike No.6 (Hatos Zóna), a szent és tökéletes város, ahol nem létezik bűnözés. Itt él Shion, az éltanuló, 12 éves fiú, akinek egyszer csak bepottyan az ablakán egy hozzá hasonló korú, szökött fegyenc. A karján lőtt seb éktelenkedik. Shion megsajnálja a fiút. Ellátja a sebét, enni ad neki és felöltözteti. Közben kiderül, hogy a szökött fiút Nezumi-nak (vagyis patkánynak/egérnek) hívják. Mivel Nezumit körözi a rendőrség, Shion nagy bajba kerül, amiért bújtatta: kirúgják a speciális tagozatról, elveszik a luxus házát és az édesanyjával együtt egy szegényebb negyedbe költöztetik.

4 év elteltével Shion parkfelügyelőként dolgozik. Munkája közben rátalál egy furcsa holttestre, egy öregember testére. Időközben kiderül, hogy az öreg még csak 30 éves volt. Vajon mi történhetett vele? A már 16 éves Shion találkozik gyerekkori barátnőjével, Safu-val, aki felajánlja neki, hogy feküdjenek le egymással. (Ez kicsit meglepett. O.O Zavarbaejtően őszinte jelenet volt.) Shion zavarba jön és nemet mond, mert ő nem szerelmes a lányba. Jön a kínos hallgatás, amit egy Nezumi hangján beszélő kisegér tör meg. A fiúból egyből előtörnek az emlékek. Másnap Shion bemegy dolgozni. Munkatársa egyszer csak összeesik és pillanatok alatt megöregszik, utána pedig egy darázs bújik ki a nyakából. Shion elájul a rémülettől, mire pedig felébred, a rendőrség már tud az esetről és őt gyanúsítja a gyilkossággal. Le akarják csukni, de ekkor megjelenik Nezumi és megmenti. 

"Patkány" magával viszi őt a Nyugati Blokk-ba, ahol azok élnek, akiket a "szent város" kitaszított. Itt mindenki utálja a Hatos Zónát. Nezumi lakásán Shion rosszul lesz. Rájön, hogy belőle is ki fog kelni egy gyilkos darázs. Elkezd öregedni és visítva kéri Nezumit, hogy vágja ki a nyakából a lárvát. Shion hosszan alszik. Mikor felkel, furcsa jeleket pillant meg a testén, haja pedig ősszé válik. (Megjegyzem: Itt totál meztelen, aminek Nezumi nagyon is örül. XD) 

 Múlik az idő és Shion egyre jobban beilleszkedik a Nyugati Blokk-ba: A Kutyatartónál dolgozik, Nezumi könyveit és robotegereit tanulmányozza, egy strici perverz szövegeit hallgatja és kideríti Nezumi foglalkozását (női szerepeket játszó színész X3). Nezumi mindvégig nyugtató üzeneteket küld Shion anyukájának, akitől megtudja, hogy Safu-t elkapta a rendőrség. Tudja, hogy a lány fontos Shionnak, ezért egyedül akarja megmenteni. Ebből később sok-sok konfliktus alakul ki. (Például a "Jóéjtpuszi" vagy "Búcsúcsók" kérdése.) Kiderül, hogy Nezumi azért utálja annyira a Hatos Zónát, mert kiskorában kiirtották a családját, akik a "Fák Népéhez" tartoztak. 

Végül Shion, Nezumi, Kutyatartó és a strici tata (<--- XD) együtt indul megmenteni Safu-t. Szemtanúi lesznek egy szabályos népirtásnak. Nagy nehezen átverekedik magukat az akadályokon, de Nezumit meglövik. Ettől Shion enyhén szólva kiakad, és kegyetlenül kivégzi a katonát, aki meglőtte az "egérkéjét". :3 Mikor beérnek a terembe, ahol Safut fogvatartják már hullák várják őket. Jön a dráma. Safuban újjászületett Elyurias, a Fák Népének istene, akiről kiderül, hogy bosszúból uszította az energialeszívó darazsakat a város lakóira, és addig nem tünteti el őket, amíg a város magját el nem pusztítja a kiválasztott -magával együtt-, vagyis Safu. Nezumi felrobbantja a város "Anyját", Safuval együtt. Természetesen ez nem tetszik Shionnak, aki nekiront szerencsétlen Patkánynak. Ámde ekkor váratlanul előlép egy katona és le akarja lőni Shion-t. Nezumi elé ugrik, így őt találja el a golyó, amit Shi csak úgy hipp-hopp kioperál belőle. Az aggódó fiú a hátán cipeli ki félholt barátját, de most meg őt lövik le. Kutyatartó és a strici megtalálják őket.

Shion meghal, Nezumi pedig nem hajlandó elmenni mellőle, így otthagyják barátja holtteste mellett. Patkányka megmutatja érzelgős oldalát és énekel egy szép búcsúdalt Shionnak. (Itt már hisztérikus bőgés tör ki a nézőből és azt kívánja, bárcsak jönne most a bosszúálló istenség és élesztené fel Shion-t.) ...és ki gondolta volna? Tényleg jön Elyurias! (Köszönjük, fanservice!) Nezumi sérülései begyógyulnak, Shion pedig életre kel.

Az anime azzal végződik, hogy a darazsak elpusztulnak, a város falai leomlanak, az emberek újra egyenlőek és győzedelmeskedik a meleg szerelem, ugyanis nincs többi Safu, aki lenyúlná Nezumi kezéről a kis "virágocskáját". X3 Nezumi ad egy búcsúcsókot Shionnak, és jó seme módjára, vagányan elsétál a semmi közepén. Shion pedig mosolyogva néz utána, közben azt suttogva: "Hamarosan találkozunk!" Főhőseink végre boldogok, így mi is boldogok vagyunk!^^ (Csak azt sajnáljuk, hogy nincs több ShionxNezumi fanservice!)

Ami még a legszebb BL anime megnézésének örömét is el tudja venni...

Most, hogy itthon kellett maradnom a fogorvos miatt (mert tudniillik, egy fogtömés 4 órát vett igénybe), van egy kis időm blogolni. Szóval megszenvedtem ezzel a töméssel. 8-kor beültem a váróba, 10-kor sorra kerültem. Aztán közölte, hogy valami miatt nem tudja most befejezni, jöjjek vissza egy óra múlva. Oké, visszamentem. Megint egy óra várakozás. Jaj, de jó volt~! Az egy órás szünetemben megnéztem a No.6 befejező epizódját. Szerintem írok majd egy másik bejegyzést róla, mert megérdemli. :3

Dramatic Animals

Elhoztam a kedvenc "Dramatic X" videóimat, csakhogy ilyenek is legyenek itt.
Az eredeti: Dramatic Chipmunk

És ráadásként: Drámai Bieber XD