2011. október 24., hétfő

Akeli

Mai alanyom Akeli (dA: http://akeli.deviantart.com), aki gyönyörű nagymacskáival vett le a lábamról. Először egy képregény oldalt láttam tőle. Mivel annyira bájos és szépen kidolgozott volt, kíváncsivá tett. Kiderült, hogy ez a "Guardians" (http://www.sirist.com/guardians/) című graphic novel-jéből származott. Ahogy olvasgattam, egyből eszembe jutottak kedvenc gyerekkori meséim: Az oroszlánkirály (nagymacskák), a Baltó (színek és farkasok) és a Szilaj (háttér).


2011. október 23., vasárnap

Mahou shounen homigyerókkal a főszerepben?! Omg no~ X3


Legutóbb bizarrnak neveztem a Kimi to Boku-t a random macskák miatt. Ezt most visszavonom. A bizarrság nem itt kezdődik. Láttam már rakásnyi tentacle-hentai szörnyűséget; modern, vérengzős, fanservice-orientált mahou shoujot vagy éppen hard-yaoit, de ilyet még nem. 
Ez már olyan szinten gagyi, hogy muszáj tovább nézni. Miről is beszélek? Nemmásról, mint a Goulart Knights-ról.

Amink van: 4 harisnyatartós fiú, akik bátran harcolnak a gonosz ellen a hátukból/mellkasukból/nyakukból kihúzott fegyverekkel, miközben bájosan lebeg a szoknyájuk.^^ 
Természetesen megvannak a tipikus jellemek is, mert ugye nem anime az anime klisék nélkül. Itt van a szemüveges okostojás; a perverz bishi; a visszafogott, kedves fiú és a kihagyhatatlan, kislánynak öltözött uke (aki egyébként kopra Shion). 
Ja, és van egy jelenet, ami különösen megragadta a fantáziám:

Áháháhá~ Rossz az, aki rosszra gondol, de én arra gondolok~ 

2011. október 18., kedd

Kimi to Boku wtf, avagy miért büntet az ég ezekkel a macskákkal?

Ahogy megláttam a posztert, felcsillant a szemem... Mikor megnéztem az első részt, ez a fény kihunyt és sok-sok kérdés csücsült be a helyére. Részletezzük:

1.: Kimi to Boku. Te és én. Okééé~ Nálam megnyerte a "2011 legsokatmondóbb címe" díjat. Mennyi ideig tartott ezt kitalálni? o.o
 
2.: Főszereplők: 
- Morc, szemüveges okostojás.
- Undok, életunt ikerpár.
- Segítőkész, túlbuzgó uke.
- Nyakbaugrós, alacsony, szőke fiú.
Mindenki kék iskolai egyenruhában. WTF? Ouran look-alike? o.o

3.: RANDOM MACSKÁK 5 PERCENKÉNT. MIÉRT? 

 Mit is mondhatnék? Fura. Felettébb fura. Minden. De mégis van egy kellemes hangulata, amiért úgy érzem, érdemes lesz nézni. Szóval szemmel tartom a sorozatot, még ha pislogok is néha a bizarr hülyeségektől, mint hal a szatyorban.

2011. október 14., péntek

No.6: 1. fejezet, 6. rész

1. fejezet, 6. rész

“Nagyon kényelmes az ágyad.”- suttogta Nezumi, miközben elnyúlt az ágyon.

“Használhatod, de először öltözz át!”

Odalöktem egy tiszta inget, egy törölközőt és egy doboznyi antibiotikumot Nezumi térdéhez. Akkor jött az ötlet, hogy csinálhatnék neki egy kis kakaót. Egy ilyen egyszerű italt simán el tudtam készíteni.

“Ez megfelel az ízlésednek?”

Nezumi felvette a skótkockás inget és felhorkantott.

“Hát… Jobb, mint egy véres, foltos, szakadt ing.”

A kezébe nyomtam egy bögre kakaót. Ez volt az első alkalom, hogy valamicske érzelem nyomát láttam szürke szemeiben. Öröm volt az. Nezumi belekortyolt a kakaójába és azt mormolta, hogy jó volt.

“Ez jó. Sokkal jobb, mint a műtéted.”

“Ne hasonlítgasd a kettőt egymáshoz! Most csináltam először. Mindent összevetve, szerintem jó munkát végeztem.”

“Mindig ilyen vagy?”

“Parancsolsz?”

“Csak így leállítod a biztonsági rendszer olyanokért, mint én? Vagy a tiszta elit minden tagja ennyire naiv lenne?

Egér folytatta az ivást, két kezében a bögrével.

“Ti mind félelem és óvatosság nélkül éltek.”

“Én óvatos vagyok. És igenis félek. Rettegek a veszélyes helyzetektől. Nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem azt, hogy valaki, aki bemászik egy második emeleti ablakon, a város hivatalos lakója legyen.”

“Akkor miért?”

Igen, vajon miért? Miért láttam el egy betolakodó sebét és hoztam neki kakaót? Sosem voltam egy túlzottan hideg szívű ember, de nem hittem volna, hogy egy afféle szent lennék, aki bármit megtenne egy sebesült emberért. Utálom a kellemetlenséget okozó dolgokat. Erre belebotlok egy behatolóba. Ha a hatóságok rájönnek, komoly bajba keveredek. Talán elvesztettem a józan eszem, de akkor…

Találkozott a tekintetünk. Úgy tűnt, mintha mosolyogna egy picit. Egészen olyan volt, mintha tudta volna, hogy min gondolkozom. Mélyen a szemembe nézett.

“Ha tolvaj lennél, már régen kiiktattad volna a biztonsági rendszert. Mindennek tetejében, úgy néztél ki, mint egy kislány és olyan sápadt voltál, hogy azt hittem, mindjárt összeesel. Ezért… Ezért segítettem neked. És…”

...és a szemeid olyan elbűvölő színűek voltak, amilyeneket még soha életemben nem láttam. Ez keltette fel az érdeklődésemet.

“És?”

“És… Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen egy sebet összevarrni.”

Egér vállat vont és befejezte a kakaója szürcsölését. Megtörölte az ajkait a keze hátuljával és fürgén átölelte az ágyneműt.

“Tényleg itt aludhatok?”

“Igen, tényleg.”

“Köszi.”

Ez volt az első alkalom, hogy köszönetet mondott.

2011. október 9., vasárnap

No.6: 1. fejezet, 5. rész

1. fejezet, 5. rész

Összezárta az ajkait egy aprócskát. Mosolygott.

“Nem vadász volt. Illetve, mégiscsak egy fajta vadász volt. De nem baleset történt.”

“Tudták, hogy ember vagy, mégis lőttek? Ez nem illegális?”

“Nem tom... Rókák helyett emberekre vadásznak. Embervadászat. Igazából nem is bűntett.”

“Mire célzol?”

“Vannak, AKIK vadásznak és vannak, AKIKRE vadásznak...”

“Fogalmam sincs, miről beszélsz.”

“Tudom. Az egy jó dolog. Amúgy, tényleg injekciót akarsz beadni? Neked nem szabadna helyi érzéstelenítőt beadnod, nem?”

“Mindig is szerettem volna valakinek injekciót adni.”

Miután lefertőtlenítettem, beadtam az injekciót 3-szor, a seb körüli területre. Ideges voltam, szóval a kezem remegett egy kicsit, de végül jól sült el a dolog.

“Hát akkor… Most hozok cérnát és…”

“Összevarrod.”

“Így van.”

“Csináltál már ilyet ezelőtt?”

“Nem. Sosem érdekelt az orvostan, szóval nem. De tudom, hogy hogyan helyezkednek el, és hogyan működnek az erek. Láttam róla egy videót.

“Ergo egyáltalán nem értesz hozzá.”

Vettem egy mély lélegzetet, ő közben végig engem bámult. Az ajkai vékonyak és repedezettek voltak. Az arca beesett, a bőre száraz és fakó volt. Akárhogy is nézzük, ez nem egy élő ember arca volt. Úgy nézett ki, mint egy levadászott vad. De a szemei mások voltak. Még ha nem is mutatta ki, hogy mit érez, én tudtam, hogy él. Egy szikrányi élet volt benne. Egészen odáig nem találkoztam ilyen lenyűgöző szempárral. Azok a szemek szüntelenül engem figyeltek.

“Fura vagy.”

“Miért?”

“Még a nevemet sem kérdezted meg.”

“Ó, tényleg. De te sem mondtad meg a nevedet, szóval a te hibád is.”

“Shion vagy, igaz? Az egy virág neve, nem?”

“Aha. Anya szereti a fákat meg a vadvirágokat. És veled mi a helyzet?”

“Nezumi.”

“Tessék?”

“Az a nevem.”

“Nezumi, mint egér… Nem erre számítottam.”

“Nem erre számítottál?”

A szemei nem voltak egeresek. Sokkal elegánsabbak voltak annál. Olyanok voltak, mint az ég pirkadatkor.

Elpirultam. Elszégyelltem magam, hogy ilyen esetlen, költői dolgokra gondolok. Szándékosan hangosan beszéltem, hogy eltereljem erről a figyelmet.

“Rendben, folytassuk!”

Gyerünk! Emlékezz! Mik az erek összevarrásának alapjai? Két… Nem! Három pontban kellene átszúrnom, aztán összevarrni egy öltéssel. Nagyon pontosan kell csinálnom. Ahhoz, hogy sikerüljön az öltés…

Az ujjaim remegtek. Nezumi szótlanul tűrt.

Nagyon ideges voltam, de közben valahogy izgatott is. Olyasvalamit tettem át gyakorlatba, ami azelőtt csak egy darabka információ volt a fejemben. Az izgatottság kellemes fajtája volt ez. Végeztem a varratokkal és egy steril gézlapot raktam a sebre. Az izzadtság csöpögött a homlokomról.

“Nagyszerű.”

Nezumi is izzadt egy picit.

“Tehetséges ujjaim vannak.”

“Nem csak az ujjad, te is ragyogóan teljesítettél. Csak 12 éves vagy, igaz? Nagy eséllyel felvennének bármilyen előkelő intézmény speciális tagozatára már ennyi idősen is.

Ezúttal nem úgy hangzott, mintha piszkálódni akarna. Vagy éppen megdicsérni ez ügyben. Csöndben feltakarítottam a használt gézt és az eszközöket.

10 éve, a 2. évi vizsgán megállapították, hogy különleges intelligenciával rendelkezem. Ha kiemelkedően magas az IQ-d vagy jók a fizikai képességeid, a város remek oktatási lehetőséget biztosít. Általános és alapvető órákat vettem szakértő tanároktól néhány másik gyerekkel egy csúcs osztályteremben, amíg 10 éves nem lettem. Azután mind azon a területen folytattuk tovább tanulmányainkat, amelyben a legjobbak voltunk. Magántanárokat kaptam. A jövőm 2 éves koromban eldőlt volna, hacsak valami őrültség nem történik. Semmi őrült dolognak nem kellett volna történnie.




2011. október 1., szombat

Egy aprócska bejegyzés

Nagyon gyors leszek, mert elkaptam ezt a hányásos-hasmenéses vírust és sosem lehet tudni, hogy mikor jön a róka. Külön-külön is vacak, de így egyszerre...! Igazából nincs mondanivalóm. Majd kitalálok valami témát. Most pedig üzenetek:
Köszönöm a regényes dicséretet, Eli!^^ És a csacsiavatótokhoz is gratulálok!
Petyának szintúgy, a gyönyörű dalért, amit előadott. Kérek még ilyet~!
Valamiért egyből Tokino jutott eszembe, ahogy meghallottam. Remélem, nem ölsz meg, hogy már megint egy yaoi visual novel karakterhez hasonlítottalak. ;D
Szóval rákerestem a cicafiúra és találtam egy ritka cuki nendoroidot. :3 
<--- KELL! *¬*
Ennyi lenne belőlem mára. Pá!^^