2011. október 9., vasárnap

No.6: 1. fejezet, 5. rész

1. fejezet, 5. rész

Összezárta az ajkait egy aprócskát. Mosolygott.

“Nem vadász volt. Illetve, mégiscsak egy fajta vadász volt. De nem baleset történt.”

“Tudták, hogy ember vagy, mégis lőttek? Ez nem illegális?”

“Nem tom... Rókák helyett emberekre vadásznak. Embervadászat. Igazából nem is bűntett.”

“Mire célzol?”

“Vannak, AKIK vadásznak és vannak, AKIKRE vadásznak...”

“Fogalmam sincs, miről beszélsz.”

“Tudom. Az egy jó dolog. Amúgy, tényleg injekciót akarsz beadni? Neked nem szabadna helyi érzéstelenítőt beadnod, nem?”

“Mindig is szerettem volna valakinek injekciót adni.”

Miután lefertőtlenítettem, beadtam az injekciót 3-szor, a seb körüli területre. Ideges voltam, szóval a kezem remegett egy kicsit, de végül jól sült el a dolog.

“Hát akkor… Most hozok cérnát és…”

“Összevarrod.”

“Így van.”

“Csináltál már ilyet ezelőtt?”

“Nem. Sosem érdekelt az orvostan, szóval nem. De tudom, hogy hogyan helyezkednek el, és hogyan működnek az erek. Láttam róla egy videót.

“Ergo egyáltalán nem értesz hozzá.”

Vettem egy mély lélegzetet, ő közben végig engem bámult. Az ajkai vékonyak és repedezettek voltak. Az arca beesett, a bőre száraz és fakó volt. Akárhogy is nézzük, ez nem egy élő ember arca volt. Úgy nézett ki, mint egy levadászott vad. De a szemei mások voltak. Még ha nem is mutatta ki, hogy mit érez, én tudtam, hogy él. Egy szikrányi élet volt benne. Egészen odáig nem találkoztam ilyen lenyűgöző szempárral. Azok a szemek szüntelenül engem figyeltek.

“Fura vagy.”

“Miért?”

“Még a nevemet sem kérdezted meg.”

“Ó, tényleg. De te sem mondtad meg a nevedet, szóval a te hibád is.”

“Shion vagy, igaz? Az egy virág neve, nem?”

“Aha. Anya szereti a fákat meg a vadvirágokat. És veled mi a helyzet?”

“Nezumi.”

“Tessék?”

“Az a nevem.”

“Nezumi, mint egér… Nem erre számítottam.”

“Nem erre számítottál?”

A szemei nem voltak egeresek. Sokkal elegánsabbak voltak annál. Olyanok voltak, mint az ég pirkadatkor.

Elpirultam. Elszégyelltem magam, hogy ilyen esetlen, költői dolgokra gondolok. Szándékosan hangosan beszéltem, hogy eltereljem erről a figyelmet.

“Rendben, folytassuk!”

Gyerünk! Emlékezz! Mik az erek összevarrásának alapjai? Két… Nem! Három pontban kellene átszúrnom, aztán összevarrni egy öltéssel. Nagyon pontosan kell csinálnom. Ahhoz, hogy sikerüljön az öltés…

Az ujjaim remegtek. Nezumi szótlanul tűrt.

Nagyon ideges voltam, de közben valahogy izgatott is. Olyasvalamit tettem át gyakorlatba, ami azelőtt csak egy darabka információ volt a fejemben. Az izgatottság kellemes fajtája volt ez. Végeztem a varratokkal és egy steril gézlapot raktam a sebre. Az izzadtság csöpögött a homlokomról.

“Nagyszerű.”

Nezumi is izzadt egy picit.

“Tehetséges ujjaim vannak.”

“Nem csak az ujjad, te is ragyogóan teljesítettél. Csak 12 éves vagy, igaz? Nagy eséllyel felvennének bármilyen előkelő intézmény speciális tagozatára már ennyi idősen is.

Ezúttal nem úgy hangzott, mintha piszkálódni akarna. Vagy éppen megdicsérni ez ügyben. Csöndben feltakarítottam a használt gézt és az eszközöket.

10 éve, a 2. évi vizsgán megállapították, hogy különleges intelligenciával rendelkezem. Ha kiemelkedően magas az IQ-d vagy jók a fizikai képességeid, a város remek oktatási lehetőséget biztosít. Általános és alapvető órákat vettem szakértő tanároktól néhány másik gyerekkel egy csúcs osztályteremben, amíg 10 éves nem lettem. Azután mind azon a területen folytattuk tovább tanulmányainkat, amelyben a legjobbak voltunk. Magántanárokat kaptam. A jövőm 2 éves koromban eldőlt volna, hacsak valami őrültség nem történik. Semmi őrült dolognak nem kellett volna történnie.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése