1. fejezet, 6. rész
“Nagyon kényelmes az ágyad.”- suttogta Nezumi, miközben elnyúlt az ágyon.
“Használhatod, de először öltözz át!”
Odalöktem egy tiszta inget, egy törölközőt és egy doboznyi antibiotikumot Nezumi térdéhez. Akkor jött az ötlet, hogy csinálhatnék neki egy kis kakaót. Egy ilyen egyszerű italt simán el tudtam készíteni.
“Ez megfelel az ízlésednek?”
Nezumi felvette a skótkockás inget és felhorkantott.
“Hát… Jobb, mint egy véres, foltos, szakadt ing.”
A kezébe nyomtam egy bögre kakaót. Ez volt az első alkalom, hogy valamicske érzelem nyomát láttam szürke szemeiben. Öröm volt az. Nezumi belekortyolt a kakaójába és azt mormolta, hogy jó volt.
“Ez jó. Sokkal jobb, mint a műtéted.”
“Ne hasonlítgasd a kettőt egymáshoz! Most csináltam először. Mindent összevetve, szerintem jó munkát végeztem.”
“Mindig ilyen vagy?”
“Parancsolsz?”
“Csak így leállítod a biztonsági rendszer olyanokért, mint én? Vagy a tiszta elit minden tagja ennyire naiv lenne?
Egér folytatta az ivást, két kezében a bögrével.
“Ti mind félelem és óvatosság nélkül éltek.”
“Én óvatos vagyok. És igenis félek. Rettegek a veszélyes helyzetektől. Nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem azt, hogy valaki, aki bemászik egy második emeleti ablakon, a város hivatalos lakója legyen.”
“Akkor miért?”
Igen, vajon miért? Miért láttam el egy betolakodó sebét és hoztam neki kakaót? Sosem voltam egy túlzottan hideg szívű ember, de nem hittem volna, hogy egy afféle szent lennék, aki bármit megtenne egy sebesült emberért. Utálom a kellemetlenséget okozó dolgokat. Erre belebotlok egy behatolóba. Ha a hatóságok rájönnek, komoly bajba keveredek. Talán elvesztettem a józan eszem, de akkor…
Találkozott a tekintetünk. Úgy tűnt, mintha mosolyogna egy picit. Egészen olyan volt, mintha tudta volna, hogy min gondolkozom. Mélyen a szemembe nézett.
“Ha tolvaj lennél, már régen kiiktattad volna a biztonsági rendszert. Mindennek tetejében, úgy néztél ki, mint egy kislány és olyan sápadt voltál, hogy azt hittem, mindjárt összeesel. Ezért… Ezért segítettem neked. És…”
...és a szemeid olyan elbűvölő színűek voltak, amilyeneket még soha életemben nem láttam. Ez keltette fel az érdeklődésemet.
“És?”
“És… Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen egy sebet összevarrni.”
Egér vállat vont és befejezte a kakaója szürcsölését. Megtörölte az ajkait a keze hátuljával és fürgén átölelte az ágyneműt.
“Tényleg itt aludhatok?”
“Igen, tényleg.”
“Köszi.”
Ez volt az első alkalom, hogy köszönetet mondott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése