No.6: 1. fejezet, 4. rész

1. fejezet, 4. rész
Először elővettem az elsősegély csomagot és próbáltam kitapogatni a pulzusát. Szétvágtam az ingét és kitisztítottam a sebet.

“Ez…”

Nem tudtam mit tenni, csak bámultam. Még sosem láttam ilyet azelőtt. Egy lyuk tátongott a vállán.

“Lőtt seb?”

“Ja.”- erősítette meg.- “Egy golyó sebzett meg. Milyen szakkifejezés van erre?”

“Nem tudom. Nem vagyok specialista. Még tanulok.”

“A speciális tagozaton?”

“Jövő hónapban kezdek.”

“Heh, az király. Biztos óriási az IQ-d.”

Viccelődő hanglejtése volt. Felnéztem és találkozott a tekintetünk.

“Te most viccet űzöl belőlem?”

“Viccet űzni belőled? Miért űznék viccet egy emberből, aki éppen ellátja a sebemet? Nem lenne túl szerencsés! Szóval, mi a szakirányod?”

Megmondtam neki, hogy ökológia. Csak nemrég döntöttem el, hogy beiratkozom a speciális tagozatra. Ökológia. Nem készültem fel rá, hogy egyszer majd el kell látnom egy lőtt sebet. Ez az első alkalom. Eléggé izgalmas. Öm… Szóval mit is kéne először csinálnom? Fertőtleníteni, elállítani a vérzést… Igen, először el kell állítanom a vérzést!

“Mit akarsz azzal csinálni?”

Rám nézett és látta, ahogy egy steril fecskendőt tartok a kezemben és nagyot nyelt.

“Helyi érzéstelenítő. Jól van, beadom.”

“Várj egy percet! Minek kell érzéstelenítő?”

“Öltések.”

Persze, most visszagondolva beszélek az esetről, de azt hiszem, akkor úgy mosolyogtam, mintha szórakoztatna a félelme.

“Öltések! Ilyen primitív módszert fogsz alkalmazni?”

“Ez nem egy csúcs kórház. Azonfelül, a lőtt seb már önmagában is primitív.”

A város bűnözési értéke mindig is megközelítette a nullát. A közrendet szigorúan fent tartják, így nem sok lakosnak van lőfegyvere. Az egyetlen kivétel, ha vadászatra kell. Csak évente kétszer szüntetik meg a vadászati tilalmat. Ilyenkor az emberek felmennek a hegyekbe, régi puskákkal a kezükben. Anya nem szereti azokat az embereket. És nem ő az egyetlen. Egy felmérés kimutatta, hogy a lakosság 70%-ának nem tetszik ez az ötlet.

Megölni állatokat, amik nem tettek semmi rosszat, borzalmas dolog. Kegyetlenség. Rémes…
De… Még sosem vérzett előttem egy róka vagy szarvas se, bezzeg egy ember!

“Nem hiszem el!”- suttogtam.

“Mit nem hiszel el?”

“Azt, hogy hogyan képes egy ember meglőni egy másikat… Ne mondd, hogy egy vadász lőtt meg téged véletlenül!”