1. fejezet, 2. rész
2013. szeptember 7-én volt a 12. születésnapom.
Azon a napon egy trópusi ciklon, más néven egy tájfun alakult ki az északi Csendes-óceán délnyugati részén, és megerősödve ért földet a városban, ahol laktam, a Hatos Zónában. Ez volt a legnagyszerűbb ajándék, amit valaha kaptam.
--Nagyon izgatott vagyok. Már elmúlt 4 óra, de még mindig borús. A fák elhajoltak az udvaron és a leveleik lehullottak. A suhogás hangja olyan csodálatos. Ez teljesen más, mint az a halott csend, ami ebben a lakóövben megszokott.
Anya a virágos fákat szereti a legjobban, szóval sok virágzó szilvafát ültetett. Kaméliákkal és japán juharfákkal van tele az udvar. Kert helyett egy kisebb ligetnyi fánk van, így jó nagy zaj volt. Mindegyik fa más hangon sóhajt. A levelek és a gallyak a fűre csapódnak, mielőtt újra elfújná őket a szél. Egyenesen a szél maga koppan.
Valami borzalmasan csábított rá, hogy kinyissam az ablakot. Természetes szélroham nem tudta volna betörni az ütésálló üveget. Ebben a környezetvédelmi rendszerrel ellátott szobában állandó a hőmérséklet és a páratartalom. Mindig minden egyhangú. Ezért akartam kinyitni az ablakot. Ki akartam nyitni és üdvözölni ezt a szelet, ami teljesen szokatlan a helyi atmoszférában.
“Shion.”
Anyu hívott az intercomon.
“Ne nyisd ki az ablakot, jó?”
“Oké.”
“Rendben, jól van… Halottad? A Nyugati Blokk alföldi része víz alatt van. Ez szörnyű!”
Anya hangja nem tűnt túl gondterheltnek.
A Hatos Zóna Északi, Déli, Keleti és Nyugati Blokkra oszlik. A Nyugati és a Keleti Blokk nagy része farmokból és legelőkből áll. Ők biztosítják a termények 60 %-át és az állatállomány 50%-át a Hatos Zóna lakóinak. Az Északi Blokk hegyekkel és széles levelű fákkal tarkított. A terület teljes mértékben a Központi Irányító Bizottság irányítása alatt van.
Nem léphetünk be más területekre, csakis a Bizottság engedélyével. Nem mintha valaki be akarná tenni a lábát egy gondozatlan, vad erdőbe.
A város központja hatalmas, erdős parkkal van körülvéve. Minden évszakban élvezheted a természetet, több száz állattal és bogárral találkozhatsz. Ez pont elég a városlakóknak. De én nem nagyon szeretem. Mindig is utáltam, hogy a park közepén állnak a város központjának tornyai. Ez egy boltozatos épület, öt emelettel a föld alatt és tízzel felette. Ez egy elég magas hely ahhoz képest, hogy a Hatos Zónában nincsenek felhőkarcolók. Igazából nem is torony. Inkább csak az utánzata. Van, aki “Hold Csepp”-nek hívja, mert fehér és kerekített formája van, engem viszont egy hólyagra emlékeztet. Ez egy hólyag a város közepében. A városi kórház és a közügyekkel foglalkozó irodák e körül sorakoznak. Üvegcsőként kapcsolódnak össze. És mindezt egy zöld erdő veszi körül. Ez az erdő a csendes és megnyugtató parkban folytatódik. Az állat- és növényvilág folyamatosan ellenőrizve van. Mindent tudnak: a növények virágzásának idejétől és helyétől kezdve az állatok lakhelyéig. A lakók a város kiszolgáló szolgálatán keresztül megtalálhatják a legjobb helyeket, ahol nézelődhetnek. De csakis azt, ami szelíd és nyugodt.
Anya a virágos fákat szereti a legjobban, szóval sok virágzó szilvafát ültetett. Kaméliákkal és japán juharfákkal van tele az udvar. Kert helyett egy kisebb ligetnyi fánk van, így jó nagy zaj volt. Mindegyik fa más hangon sóhajt. A levelek és a gallyak a fűre csapódnak, mielőtt újra elfújná őket a szél. Egyenesen a szél maga koppan.
Valami borzalmasan csábított rá, hogy kinyissam az ablakot. Természetes szélroham nem tudta volna betörni az ütésálló üveget. Ebben a környezetvédelmi rendszerrel ellátott szobában állandó a hőmérséklet és a páratartalom. Mindig minden egyhangú. Ezért akartam kinyitni az ablakot. Ki akartam nyitni és üdvözölni ezt a szelet, ami teljesen szokatlan a helyi atmoszférában.
“Shion.”
Anyu hívott az intercomon.
“Ne nyisd ki az ablakot, jó?”
“Oké.”
“Rendben, jól van… Halottad? A Nyugati Blokk alföldi része víz alatt van. Ez szörnyű!”
Anya hangja nem tűnt túl gondterheltnek.
A Hatos Zóna Északi, Déli, Keleti és Nyugati Blokkra oszlik. A Nyugati és a Keleti Blokk nagy része farmokból és legelőkből áll. Ők biztosítják a termények 60 %-át és az állatállomány 50%-át a Hatos Zóna lakóinak. Az Északi Blokk hegyekkel és széles levelű fákkal tarkított. A terület teljes mértékben a Központi Irányító Bizottság irányítása alatt van.
Nem léphetünk be más területekre, csakis a Bizottság engedélyével. Nem mintha valaki be akarná tenni a lábát egy gondozatlan, vad erdőbe.
A város központja hatalmas, erdős parkkal van körülvéve. Minden évszakban élvezheted a természetet, több száz állattal és bogárral találkozhatsz. Ez pont elég a városlakóknak. De én nem nagyon szeretem. Mindig is utáltam, hogy a park közepén állnak a város központjának tornyai. Ez egy boltozatos épület, öt emelettel a föld alatt és tízzel felette. Ez egy elég magas hely ahhoz képest, hogy a Hatos Zónában nincsenek felhőkarcolók. Igazából nem is torony. Inkább csak az utánzata. Van, aki “Hold Csepp”-nek hívja, mert fehér és kerekített formája van, engem viszont egy hólyagra emlékeztet. Ez egy hólyag a város közepében. A városi kórház és a közügyekkel foglalkozó irodák e körül sorakoznak. Üvegcsőként kapcsolódnak össze. És mindezt egy zöld erdő veszi körül. Ez az erdő a csendes és megnyugtató parkban folytatódik. Az állat- és növényvilág folyamatosan ellenőrizve van. Mindent tudnak: a növények virágzásának idejétől és helyétől kezdve az állatok lakhelyéig. A lakók a város kiszolgáló szolgálatán keresztül megtalálhatják a legjobb helyeket, ahol nézelődhetnek. De csakis azt, ami szelíd és nyugodt.
Ez ma más. Egészen vad és heves. A tájfun után van.
Kinyitottam az ablakot. A szél befújta az esőt. Ez volt az első alkalom, hogy hallhattam a szél zúgó hangját. Már majdnem olyan volt, mint a földrengés. Mindkét kezemet az arcomhoz emeltem és kiáltani próbáltam. A hangomat elnyelte a szél hangja, egy lélek sem halhatta. Hangtalan kiáltás volt ez. Esőcseppek potyogtak a torkomba. Még ha tudtam is, hogy gyerekesen viselkedek, nem bírtam megállni. A csöpögő eső erősebben kezdett verni. Azon elmélkedtem, milyen nagyszerű is lenne levenni minden ruhámat és kiugrani az esőbe. Elképzeltem magamat, ahogy meztelenül rohanok a viharban. Teljesen őrültnek nézhettem ki, de a kísértés ellenállhatatlan volt. Megint kinyitottam a számat és nagyot nyeltem az esőből. Próbáltam elnyomni ezt a furcsa késztetést. Megijesztett az, ami bennem van. Hars és erőszakos érzelmek öntöttek el újra és újra.
Kinyitottam az ablakot. A szél befújta az esőt. Ez volt az első alkalom, hogy hallhattam a szél zúgó hangját. Már majdnem olyan volt, mint a földrengés. Mindkét kezemet az arcomhoz emeltem és kiáltani próbáltam. A hangomat elnyelte a szél hangja, egy lélek sem halhatta. Hangtalan kiáltás volt ez. Esőcseppek potyogtak a torkomba. Még ha tudtam is, hogy gyerekesen viselkedek, nem bírtam megállni. A csöpögő eső erősebben kezdett verni. Azon elmélkedtem, milyen nagyszerű is lenne levenni minden ruhámat és kiugrani az esőbe. Elképzeltem magamat, ahogy meztelenül rohanok a viharban. Teljesen őrültnek nézhettem ki, de a kísértés ellenállhatatlan volt. Megint kinyitottam a számat és nagyot nyeltem az esőből. Próbáltam elnyomni ezt a furcsa késztetést. Megijesztett az, ami bennem van. Hars és erőszakos érzelmek öntöttek el újra és újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése