Mivel már hetek óta szerző vagyok és még mindig nem írtam semmit, úgy gondoltam, most már igazán kéne egy bejegyzés. Megmutatom Gabi No.6 regény fordítását. Szerintem egész jól sikerült ahhoz képest, hogy még az alapfokú nyelvvizsgája sincs meg. Nem sok lány áll neki animék alapjául szolgáló regényeket fordítani, mindenki csak mangázik meg animét feliratoz. Néhány oldallal kezdem, mert egyrészt még nincs kész az első fejezet, másrészt nem lenne túl esztétikus belegyömöszölni mindent egy bejegyzésbe.
(Gaby's note: A japánok rohadt furán fogalmaznak. Az író egyik pillanatban még múlt időben, a másikban meg jelen időben beszél. Egyszer E/3-ban, egyszer meg E/1-ben. Pont ezért nem tudtam normálisabban megoldani a bekezdéseket. Úgy hagytam, ahogy az angol lány formázta. Látom, Dave dőlt és sima betűkkel különítette el a dolgokat. Így remélem érthető lesz. Ja, és amíg csak gondolatok lesznek, nem használok idézőjelet, így meg lehet különböztetni, hogy mikor szólalnak meg ténylegesen a szereplők. Nezumi-t pedig SZÁNDÉKOSAN fordítom egérnek a mű elején, hogy könnyebben elérjem a "menekülő állat" hatást. )
1. fejezet
Az egér bemászott a lyukba
Halkan lélegzett, az odú feketéjébe burkolózva. Érezte a talaj nyirkos szagát. Folytatta útját, lassan és óvatosan. A lyuk szűk volt. Még egy egér is alig tudta rajta átpréselni magát. Minden nagyon sötét. Sehol egy falatka fény. De ő nyugodt volt. Szerette a sötét és szűk helyeket. Itt nem kaphatták el a rá vadászó nagyobb lények. Ez a csend és nyugalom egy rövidke pillanata. A vállán lévő seb sajgott, de ez őt nem igazán zavarta. Az igazi probléma nem a fájdalom, hanem a vérveszteség volt. A seb nem volt vészes: csak egy kisebb lyuk a vállán. Már rég meg kellett volna alvadnia a vérnek. De… A seb... Még mindig nyálkás és meleg volt, és továbbra is vérzett.
–-Biztos alvadásgátlót tettek a lövedékbe.
Az egér ráharapott az ajkára.
Bárcsak lenne valamim a vérzés ellen. Nem kell semmi komoly, csak egy kis trombin vagy alumínium szulfát, bármelyik megfelelne. Legalább lenne tiszta vizem, hogy megmoshassam a sebet.
A lábai meginogtak. Szédült és homályosan látott.
––Nem lesz ez így jó.
Sokkos állapotba fogok kerülni. Most nagy bajban vagyok. Nem fogok tudni mozogni.
––Az jó.
Egy hangot hallott a fejében.
Talán jobb, ha nem mozdulsz ebben a dohos sötétségben. Álomba zuhansz, és békésen halsz meg. Várhatóan nem szenvedsz majd sokat. Fogadok, hogy csak fázol majd. Nem, az túl egyszerű lenne. A vérnyomásod csökken, a légzésed lassul, a tested elzsibbad… persze, hogy szenvedni fogsz.
––Álmos vagyok.
Álmos vagy. Fázol. Fájdalmaid vannak. Nem tudsz mozogni. Már csak egy keveset kell szenvedned. Gyerünk, hagyj fel ezzel az értelmetlen küzdelemmel és törődj bele! Ha itt elkapnak az emberek, senki sem fog megmenteni téged. Senki sem fog megvédeni. Szóval add csak fel! Aludj el! Add fel végre!
Nagy nehezen lábra állt és a falnak támaszkodott. Torz vigyor ült ki az arcára.
A teste szólt hozzá ezen a hangon. Ő akarta, hogy feladja. Fájdalom!
––Egy óra. Nem, 30 perc?
Csak 30 percig bírok mozogni ebben az állapotban. Ez alatt az idő alatt meg kell állítanom a vérzést, és keresnem kell egy helyet, ahol lepihenhetek. Csak ennyi kell hozzá, hogy túléljem.
A levegő felbolydult. A sötétség, ami előtte volt, világosodott egy aprócskát. Nehéz léptekkel haladt. Kikerülve a sötétből, szűk csatorna vezetett egy nagy, fehér beton falakkal körülvett hely felé. Az egér tudta, hogy ez egy kanális része volt, amit a 20. század végéig használtak.
A Hatos Zóna felszíni részeivel összehasonlítva, az elhagyatott földalatti berendezések elég szürkék voltak. Az előző századból megmaradt, érintetlen felszerelések szanaszét hevertek a föld alatt. Megfelelő környezet egy egér számára. Lehunyta a szemét és újra megnyitotta a Hatos Zóna térképét a számítógépen, amit bezárt.
Ez a kanális, a K0210, szállítási útvonal volt. A felső osztálybeliek lakóövénél, Chronosnál ér véget. Persze, sok helyen be lehet omolva.
Ha életben akarsz maradni, tovább kell menned. Az egér most nem engedheti meg magának, hogy megremegjen.
A levegő megváltozott. Nem olyan állott és dohos, mint azelőtt, hanem friss, nedves. Bizonyára szakadt az eső a felszínen. Ez a hely valahol biztosan kapcsolódik a fenti világhoz.
Az egér beleszagolt a levegőbe.
TO BE CONTINUED...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése